Családi kép

Nagyapa, Nagymama és Én - Csenge hűsöl a babakocsiban Palicson a tóparton.

Édesapa és unokatestvérek: Lili-Szélfútta / már megint bohóckodnak Apával/, Csaba megsimogatja Csengét

Dédnagymama!!! és Csilla 

Egy róka és a megfordulás

Hajnalok hajnalán , éppen csuknám be az ablakunkat, amikor egy nagytestű, csúnya macskát látok a teraszunkon. A "macska" megfordult és kiderült, hogy egy nagy, barna szemű róka!!!

Szemtől szemben. Jobban megijedt, mint én és elszaladt, felfelé.

Ilyen közelről rókát még nem láttam.

A mai napon még más figyelemreméltó dolog is történt: Csenge a jobb keze hüvelykujját elkezdte szopni. Először Kati néni vállán és utána a járókában.

Ennél is fontosabb, hogy hétfőn, torna után Csenge balra meg tudott fordulni: a hátáról a hasára..igaz ha már hason van, onnan még nem tud visszafordulni, de tetszik neki.

Ezek a dolgok természetesen nekünk nagyon fontosak, a Világtörténelem szempontjából kis lépések, de ki tudja....

:O)

Csopaki bor

Csopakon Bálint finom vörössel kínált...ennek a bornak nem lehetett ellenállni.
Hmmm.
Manó legújabban evés közben is beszél, csak a szokásos: há..bvrbrrrrrrrrrrr és elmeséli a napját, panaszait.

MFM

Manófalvi Manócska

Zamárdiban, vendégségben

Balatonfüred

KEDVENC KÁVÉZÓNKNÁL

Balatonfüred

háááá...vbrrrrrr........

3 toka és konyhásnéni bicepsz.

Az édes pihenés..
Szeretünk itt lenni, nincs TV és jó a csend.
Este a Borfesztivál miatt nagyon sok a vidám ember reggelig...

Apával jót lehet nevetgélni.
Sok kedves és segítőkész embert megismertünk itt, ez lesz a 3. otthonunk.

Az Első

Csenge ihlette első mesém, (mely az íróasztalnak íródott..?). Füred. aug.15.

A Nagy Aszály éve volt, amikor Hatyes, a kis, barna hangya mézharmatot szeretett volna összegyűjteni és a társainak vinni belőle. Egy óriási falevél és egy száraz ág állta útját. Gondolkodott, hogy mitévő legyen, hogy kelljen át az úton fekvő akadályokon. Arra sétált egy nagytestű hangya. Hatyes nagyon megijedt, hirtelen nem is tudta, hogy hova bújjon el, mert a szikkadt földön nem sok rejtőzködésre alkalmas hely volt. Úgy döntött végül, hogy ő bizony nem bújik el, akármennyire is fél a nagy hangyától.
A nagy hangya hirtelen megállt, Hatyes szemébe nézett és azt mondta dörgő hangján:
-Én ausztráliai vagyok.
- Igen?- kérdezte meglepődve, de azért kíváncsian Hatyes. -Az nagyon messze van, ugye?
- Hát bizony, elég messze, a Nagy Vizen is túl. Mi a neved és merre tartasz?
- Hatyes vagyok - húzta ki magát, majd folytatta:
- és a szárazság kiapasztotta az élelem-raktárunkat, mézharmatot keresek, hogy megmentsem a barátaimat.
- Szép gondolat és bátor tett az aszály idején elindulni ilyen messzire.- dörögte a nagy hangya és hozzátette:
-Az én fajom a Hangyavárban lakik, a Nagy Vizen is túl. A Hangyavár mennyezetéről lógunk lefele és a dolgozóim etetnek bennünket. Cserébe mi mézharmatot adunk nekik, ha a szükség úgy hozza, de ezért tenniük is kell valamit.
- Mit kell tenniük?-kérdezte szemöldökét felvonva Hatyes. Közben pedig teljesen megfeledkezett a falevélről és a száraz ágról, meg arról, hogy hova is indult.
- A dolgozóknak meg kell simogatniuk bennünket és akkor mi kiadjuk a mézharmatot magunkból.
- Óóóó!- sóhajtott Hatyes, ez milyen nagyon egyszerű. Csak simogatni kell.
A szellő ekkor a falevelet a száraz gallyra fújta és így egy hidat hozott létre. Hatyes ezt észrevette és el is indult, hogy átkelljen a falevél- hídon, de előtte még mondott valamit a nagy hangyának:
- Kár, hogy messze van Ausztrália, én nagyon sok simogatást tudnék adni, hogy mézharmatot vigyek a többi hangyának. Igen kár, hogy ilyen messze van. Most pedig inkább átkelek a hídon és tovább kutatok mézharmat után- mondta határozottan és elindult.
-Értem- felelete a nagy hangya és bólintott, majd lassan elindult a part felé. Szomorú volt, mert találkozott egy kis hangyával, aki szívesen simogatta volna meg a társait, hogy mézharmatot kapjon, de nem akart vele messzire menni. Megértette, hogy Hatyesnek sürgősen kellett a táplálék, nem volt vesztegetni való ideje. Visszanézett és látta, amint Hatyes átkel a gally-levél hídon és menetel a szikkadt talajon egyenesen el a messzeségbe.
Bátor kis hangya-gondolta magában.
El is mesélem a családomnak Ausztráliában, hogy milyen merész hangyával volt szerencsém találkozni.

A messzeségben mindeközben Hatyes csak ment és ment. Ő még nem láthatta, ami már nem messze volt tőle: egy elhagyatott méhkaptár tele mézzel.

Olyan sűrű és finom méz folyt ki a kaptárból, hogy az elég volt Hatyes minden barátjának, sőt még azok barátainak is.

Így történt meg mindez, a Nagy Aszálynak évében.


Vége


.

Manócska

Manócska egy kedves kis emberke.

Fürdetés

A fürdetés már rituálé lett, ugyanannyi benne a jól megtervezett, megszervezett elem, mint a spontán dolgok. A kezdeti fázisát modellezném:egy grafikonon az Origo, vagy inkább a mínusz tartományban kezdődne Csenge első fürdetése és mostanra, szerencsére már a grafikon csúcsa a pozitív tartomány legmagasabb részén görbülne.

Az elején én nagyon izgultam, ki ne csússzon ez a kis emberke a kezemből, hisz olyan kis vékony és olyan hosszú volt. Nem kihagyható tény volt az is, hogy ez a kis emberke igazán nagyon sírt minden egyes fürdetéskor, azaz a pelenkázón ordított a vízben üvöltött. Szóval minden egyes fürdetés előtt már izgultam:"ma hogyan lesz, Csenge hogy fog viselkedni?", aztán a fürdetés végével leizzadva pakoltam el a kellékeket. Ma már teljesen más a helyzet, alig lehet kivenni a vízből, pedig sok minden nem változott, csak az, hogy 3 hónapos lett Csenge. Megérett a vízre, vagy a víz őrá, vagy megértem én hozzájuk.

Nagyokat kalimpál a lábával, nevet és természetesen az apukáját nézi és huncotkodik vele mindeközben. Súlyánál fogva, csak Basaként hívom, mert a kádban a hasa kiemelkedik a habokból és ez neki igenis jól áll. Szeretem , amikor nedves lesz a haja, még aranyosabb lesz tőle az arca.

Minden egyes esti fürdetést feldob,hogy anya és apa humoros szösszeneteket ad elő, pedig a legviccesebb dolgokat nem mi, hanem Csenge mutatja be.